Most van esztendeje, másodikba fordult
Hogy az én édesem háborúba indult
A hosszú utakat eleibe vette
A bút, s a bánatot magához ölelte
A bút, s a bánatot magához ölelte
Kísérj el engemet bárcsak a kapudig
Ha kapudig nem is, bárcsak az ajtódig
Onnan elmegyek én, szívem, egyedül is
Engem Isten őriz, őrizzen téged is
Az eső is esik, köpönyegem ázik
A szél patkójától a kő is szikrázik
A szél patkójától a kő is szikrázik
Győzünk-e, vagy vesztünk,
Immáron elválik
Győzünk-e, vagy vesztünk,
Immáron elválik
E sok szenvedéstől megjutalmazódik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése