A semmi hátán kapaszkodva
Súgd meg nekem, miért így legyen
A hosszú útra, újra meg újra
Miért jössz velem, nem kérdezem
Persze, hogy nem kérdezem
Bárhol élsz is a nagyvilágban,
Ne áltasd magad – csak ott vagy szabad –
Az igazi rabság a hontalanság
Hát nem kérdezem, miért jössz velem
Persze, hogy nem kérdezem
Refr.:
Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt
Ahol ébren is álmodtunk
Lehetsz gazdag, lehetsz szegény
Lényegtelen, hidd el nekem
A hazád nélkül, senki sem vagy
Nincs már helyed, nincs életed,
Jöttment lett a bélyeged
Refr.:
Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt
Ahol ébren is álmodtunk
Hideg télben, az esti szélben
A szó megszakad, benned ragad
A fenyő színe, a kenyér íze
Az ősök dala, a szíved szava,
A szülőföld hív haza
Refr.:
Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt
Ahol ébren is álmodtunk
Ahol a harangok hangja szállt
Ahol nagyapánk háza állt
Ahol szó volt a szó, hol a rossz is túl jó
Ez az egy út, mi járható
Tananyaggá kellene tenni ezt a verset az általános iskolában, talán később kevesebben hagynák el a hazájukat, de mindenképp jobban kötődnének a hazához, a szülői házhoz.
VálaszTörlés