ÉRDEMES

Ő tart életben, ha meghalni vágyom
Szomjamat oltja, ha kiszáradnék
Elaltat csendben, ha nem jön az álom
Visszahúz akkor, ha elindulnék

Mesélek Neked erről a furcsa népről,
Mely a távolba réved s oly régóta vár,
Hogy testvér újból testvért ölelhessen
És eltűnjön végre minden gyűlölt határ

S, ahogy a rozsdafolt nő az elásott fegyveren,
Úgy nő a szívemben
A kétely, hogy megtettem
Mindent, amit magamtól tehettem
S bár célom el nem értem,
A kérdésed nem értem

Csak úgy lesz egyben test és a lélek,
Hogy törvénnyé válik, ami érték volt rég
Hisz attól lesz örök és élő a nemzet,
Hogy magyar a kezdet, és magyar a vég

/Minden reggel úgy kelek, hogy bármi rossz is történjék velem, olyan nagy baj nem lehet, hiszen itthon vagyok és nem vagyok egyedül. Tartozom valahova, aprócska része vagyok a nagy egésznek és talán még tehetek is érte valamit. És nekem beszélhetnek, mert ez maga a boldogság./