Nézd arcomon az éveket
Hazudnék szépeket
De a szemeim nem hagyják
A fény az, ami sok lehet
Itt nem látsz ma könnyeket
Hiába is akarják
Más mostanában a reggelem
Az egész életem
Úgy az ágy szélére ült
Kár, hogy kicsit még részegen
Újra kell kezdenem
És a lelkesedés is hűlt
Refr.:
De ha lemegy a nap
Már nem nagyon ismersz rám
Becsukott szemmel
Zuhanok a fény után
S míg a pohárban el nem olvad a jég
Addig egy kicsit
Megint olyan leszek, mint rég
Nézd itt ezt a kék eret
S benne a véremet
Ahogy a magaslatokra tör
Jó nagy lesz a túlnyomás
S az már abszurditás
Hogy a saját vérem öl
Tény mostanában, hogy szédülök
Félek, még eldűlök
Valami árokpart szélén
S én, a színpadok csillaga
Hangjegyek mágusa
Ott hűlök ki az út végén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése